Az alábbi cikk eredetileg a Tudós Virtuson jelent meg: http://tudos.virtus.hu/index.
***
Horváth Ivánnak nincs oka a feltételes mód használatára.
A honfoglalóknak ugyanis volt saját írása, amely azonos a székely írással (a bemutatott példák alapján a székely írás hieroglifikus alkalmazásával)
és amelyet be kellett volna mutatni a nyelvemlék-kiállításon is.
1. ábra. A gnádendorfi honfoglaláskori övveret olvasata: szár ten, mai magyarsággal:úr(is)ten A dolgozat, amelyet e cikksorozatban elemzünk, az ELTE honlapján jelent meg " A székely rovásírás és a latin-magyar ábécé " címmel, Horváth Iván tollából.
2. ábra. A banai honfoglaláskori aranyozott ezüstpityke Heraklész ( szár Óg, úr Óg, mai magyarsággal: sarok) tiszteletéről tanúskodik; a ligatúra olvasata: sarok ten
Lehetett éppenséggel ...
Az írja Horváth Iván professzor úr, hogy " A honfoglalók csakugyan ismerték már az (egykor, persze, részben más jelentésű) ír, betű, ró, szám szavakat, találkozhattak az írás és olvasás eseményével, sőt lehettek közöttük írástudók is – bár a jelenség még 600 évvel később sem lesz gyakori: „a XV. századi nemesség többsége nem érdeklődött az írás mestersége iránt” (Fügedi 1981, 457). Lehetett éppenséggel saját írásrendszerük is. Csakhogy van itt egy bökkenő.
A székely rovásírás legrégebbi hiteles emlékei „sem korábbiak a 15. század végénél”, sőt ezekből is az úgynevezett Nikolsburgi ábécét és a Bolognai Rovásemléket, továbbá az 1515-ös Konstantinápolyi feliratot „csak közvetve tudjuk datálni” (Róna-Tas 1985–1986, 174). Jól adatolható viszont a rovásírást fölkaroló 16. századi humanisták mozgalma – és ez további kérdéseket vet föl.
E humanisták (vagy 15. századi elődeik) nem módosították-e az ősmagyar rovásírás rendszerét?"
Ebben a rövid idézetben három téves álláspontot is képvisel a professzor úr.
Az egyik a honfoglalók írásával (e cikkben erre válaszolunk), a másik a humanista módosításokkal, a harmadik pedig a székely írás legrégebbi hiteles emlékével kapcsolatos (ez utóbbiakkal a következő cikkeinkben foglalkozunk).
3. ábra. Az ibrányi ezüstkarperec égigérő fájáak olvasata: magas sarok kő (a szkíta kor óta használt elnevezés a lépcsős toroytemplomra utal)
4. ábra. A tuzséri honfoglaláskori szíjvég olvasata: magas kő ország(a)
5. ábra. A karosi tarsolylemez Tejúttal azonos égigérő fájának hasadékában azisten ligatúrát találjuk, amelyet már a szkíták is használtak
6. ábra. Az Ob vidékén előkerült IX. századi magyar lelet a Jóma ligatúrával és azország képjelével; olvasata: Jóma ország(a)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rovasiras.blog.hu/api/trackback/id/tr961805108
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Az írja Horváth Iván professzor úr, hogy " A honfoglalók csakugyan ismerték már az (egykor, persze, részben más jelentésű) ír, betű, ró, szám szavakat, találkozhattak az írás és olvasás eseményével, sőt lehettek közöttük írástudók is – bár a jelenség még 600 évvel később sem lesz gyakori: „a XV. századi nemesség többsége nem érdeklődött az írás mestersége iránt” (Fügedi 1981, 457). Lehetett éppenséggel saját írásrendszerük is. Csakhogy van itt egy bökkenő.
A székely rovásírás legrégebbi hiteles emlékei „sem korábbiak a 15. század végénél”, sőt ezekből is az úgynevezett Nikolsburgi ábécét és a Bolognai Rovásemléket, továbbá az 1515-ös Konstantinápolyi feliratot „csak közvetve tudjuk datálni” (Róna-Tas 1985–1986, 174). Jól adatolható viszont a rovásírást fölkaroló 16. századi humanisták mozgalma – és ez további kérdéseket vet föl.
E humanisták (vagy 15. századi elődeik) nem módosították-e az ősmagyar rovásírás rendszerét?"
Ebben a rövid idézetben három téves álláspontot is képvisel a professzor úr.
Az egyik a honfoglalók írásával (e cikkben erre válaszolunk) , a másik a humanista módosításokkal, a harmadik pedig a székely írás legrégebbi hiteles emlékével kapcsolatos (ez utóbbiakkal a következő cikkeinkben foglalkozunk).
3. ábra. Az ibrányi ezüstkarperec égigérő fájáak olvasata: magas sarok kő (a szkíta kor óta használt elnevezés a lépcsős toroytemplomra utal)
4. ábra. A tuzséri honfoglaláskori szíjvég olvasata: magas kő ország(a)
5. ábra. A karosi tarsolylemez Tejúttal azonos égigérő fájának hasadékában azisten ligatúrát találjuk, amelyet már a szkíták is használtak
6. ábra. Az Ob vidékén előkerült IX. századi magyar lelet a Jóma ligatúrával és azország képjelével; olvasata: Jóma ország(a)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.