A magyar hagyomány magától értetődő természetességgel tekintette őseinknek a szkítákat. Ezt igazolja a szkíták által használt magyar jelkészlet, amely esetenként elolvasható magyar szavakat jelöl.
1. ábra. Kereszt alakú szkíta tegezveret Erdélyből a székely rovásírás néhány jelének megfelelőjével (fotógrafika)
Előbeszéd
Az erdélyi szkíták régészeti emlékein joggal találjuk meg a székely írás jeleinek megfelelőit. A szkíta emlékeken mindenütt hasonló jelekre bukkanunk, nem lehet ez másképpen a székelyek által megőrzött ősírásnak nevet adó székelyek földjén sem.
A székely rovásírás név egyébként újabb keletű "tudós" elnevezés, amely ama hazug finnugrista álláspont köztudatba plántálását volt hivatott támogatni, miszerint a székely egy eredetileg török nyelvű nép lenne, amely az írását is a törököktől vette át. Természetesen ma már egyik nézet sem tartható. A székelyek sohasem voltak törökök, a székely írást pedig a magyar nyelv számára találták fel a kőkorban. A székely rovásírás elnevezés azonban a nyakunkon maradt, ezért azt másképpen kell értelmeznünk: arra utal, hogy a székelyek mentették meg a feledéstől ezt az ősi írást. Amikor azonban ezt a szkíta emléket olvassuk el, emlékezhetünk rá, hogy eredetileg (még az 1500-as években is) szkíta írásnak neveztük.
Egyébként a székely nevet többen tartják a szkíta név leszármazottjának (mindegyik az szk mássalhangzós csontvázat tartalmazza). A daha szkíták adták Erdély Dácsia nevét - amelyben mintha a hun Da Xia királyság neve jelenne meg. De ezek csak mellékes megjegyzések, amelyeket előbeszédként bocsátottunk közre.
A fenti szkíta kereszt a "d", a "ly", a "j" és az "s" rovásjelek megfelelőiből épül fel, azonban esetünkben nem betűkről, hanem szójelekről van szó. Erre utal, hogy a jelek láthatóan nem alkotnak alfabetikusan összefüggő szöveget. Az összefüggésük más jellegű: mindegyik az Isten valamelyik jelzőjét jelöli. Az elhelyezésükből nyilvánvaló, hogy a kereszt az Isten nevét, a rá helyezett kisebb jelek pedig az Isten jelzőit jelölik.
A lelet a Bukaresti Történeti Múzeumban a 16125. leltári számot viseli.
A Hallstatt korból való, a súlya 83.87gr, a lelőhelye Armăşoaia falu, Vaslui megyében.
A múzeumi leírás szerint ez egy kereszt formájú rátét, domború díszítménnyel. A kereszt három rövid szára rendkívül stilizált sasfejet ábrázol. A központi gyürüben mértanosított agyaras ragadozó nyitott szája latható, a farkát a feje fölé emelve. A kereszt hosszú szárán három „sisak” (?) formájú domború diszítmény található.
Mit tehetünk hozzá e "szakszerű" leíráshoz? Nos, ilyen magyarázatokra képes egy analfabéta (akarom mondani, egy átlagos képességű régész, nyelvész és történész), aki még csak nem is hallott a székely írás jeleiről és azok előzményeiről.
2. ábra. A szkíta kereszt fényképe, amely alapján a fenti fotógrafikát készítettem a jobb érthetőség kedvéért
3. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez közepén lévő keresztet az akadémikus "tudomány" - székely jeleket és magyar ősvallást nem ismerő - szaktekintélyei rendszerint keresztény keresztként határozzák meg, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a tarsolylemezen további székely rovásjelpárhuzamok is találhatók, az ábrázolás képszerkezete pedig (a lyukas törzsű fa hasadékában megjelenő istenjelkép) egy jellegzetes ősvallási ábrázolási forma
4. ábra. A székely írás "d" (Du/Dana) jele a homoródkarácsonyfalvi feliratból
A legnagyobb szójel maga a kereszt, ez lehet ezek szerint a szkíta isten neve. A kereszt alakú székely rovásjel "d" hangértéke alapján "d"-vel kezdődő istennévre gondolhatunk. Erdélyben ma is ismerik a "Dana verjen meg" mondást; a krónikáinkban pedig Du isten neve maradt meg (az Enedubeliánus névben). Ezek, vagy ezekhez hasonló istennév jele lehetett a szkíta kereszt. Az ókorban az istennevek gyakran kezdődnek "d"-vel, vagy "t"-vel, e két rokon hanggal (pl: latin deus "isten"; etruszk Tin "a főisten neve, kínai tien "ég, isten").
Ellene szól e következtetésünknek a kortárs Herodotosz, aki szerint a szkíták napistenét (s ez esetben - mint alább látni fogjuk - a napistenről lehet szó) Ojtoszürosznak hívták (vö. sumer-akkád: Utu sar, magyar: Üdő úr!). Azt persze feltételezhetjük, hogy a szkíták több néven is tisztelték a napistent, s ezek Közül Hérodotosz csak az egyiket hagyta ránk.
5. ábra. A székely írás "ly" (lyuk) jele Bél Mátyás ábécéjéből
Lyuk
A szkíta isten legfontosabb jelzője - a központi elhelyezés miatt gondolhatunk erre - lehet a körbe zárt pont is, amely a székely "ly" (lyuk) rovásjel megfelelője.
Ez egy napjelkép, mert a Napot, vagy a napistent minden jó forrásának tekintették. A hasonló formájú jel a sumer írásban is a "kút, forrás" jele, míg az egyiptomiban és a kínaiban a Nap szójele. Számunkra elsősorban azt mondja ez a jel, hogy e kereszt a napisten jelvénye volt.
Másodsorban egyéb feltételezések is megengedhetők.
Például a kereszt lehet az Éden négy folyójára emlékeztető jelkép (vö. Duna, Don, Dnyeper stb!), amelyre azért tették az Isten jelzőinek szójeleit, mert a szkíták (mint arról egy korabeli görög forrás tájékoztat) a folyóikat a folyók istene miatt tisztelték.
6. ábra. A székely írás "j" (jó) jele Kájoni János ábécéjéből
Jó
Az isten másik fontos jelzőjét a kereszt három pontján is elhelyezett kacskaringó alakú szójel jelölheti. Ez a székely "j" (jó) rovásjel megfelelője. Az Istennek ma is a leggyakrabban használt jelzője. Ipolyi Arnold szerint még az őshazából hoztuk magunkkal (de persze ehhez ma már hozzátehetjük, hogy még a szkíta korban, vagy a paleolitikumban). A jósazvunk megfelelőjét a Közel-Kelettől Kínáig ismerték és mindig jelentős vallási műszóként szolgált (pl. a sémi Jahve "javas" nevében). Nem vakmerő az a feltételezés, hogy a közbülső területeken élő és feltehetően közvetítő és kultúraterjesztő szerepet játszó szkíták is ismerték.
7. ábra. A székely írás "s" (sarok) jele Kájoni János ábécéjéből
Sarok
A harmadik jelzőt a kereszt alsó végén olvashatjuk el. Ez három egymás fölé helyezett "s" (sarok) rovásjelből áll, a világoszlop egyik jellegzetes ábrázolása. Találunk ilyet a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor lábain is, meg hun régészeti emlékeken is. Ez a három elemi jelből álló változat még szójel. Arra utal, hogy a szkíta isten azonos lehet Heraklésszel, a szkíták ősapjával. Heraklész jelképét eleink a kőkor óta a világmodellek sarkaira tették, mert hitük szerint ott érintkezett egymással a Föld és az ég (a világoszloppal azonosnak tekintett Heraklésznek köszönhetően). A magyar sarok szó Heraklész nevével genetikusan rokon.
8. ábra. A budapesti hun jelvény (vagy fibula) alján hasonló "sarok" szójel olvasható, mint a szkíta kereszten
9. ábra. A 7500 éves, magyarul elolvasható szentgyörgyvölgyi tehénszobor "sarok" szójele (a tehénszobor a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán megtekinthető)
Utószó
Jellegzetes, szójelekkel írt archaikus írásemléket olvastunk el, amelyen felismerhető a hasonló írásemlékek minden szépsége és olvasatának majd minden nehézsége. Például nem lehetünk bizonyosak abban, hogy az elolvasott szkíta szójeleket a szkíták pontosan így olvasták ki. A hangalak pontos rögzítésére egy szójel esetében nem mindíg számíthatunk (gondoljunk a kínai írással rögzített idegen szavak esetében sorozatosan tapasztalt hangzósítási nehézségekre). Az ősvallási és nyelvi párhuzamok, valamint a képi tartalom azonban megerősítik az olvasatunkat.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy jól értjük a kereszt jelentését; amint az is valószínű, hogy a hangzósítás terén is értünk el eredményeket (például a görög Heraklész és a magyarsarok szó összecsengése ad okot a hangalak feltárhatóságára vonatkozó reményre).
***
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rovasiras.blog.hu/api/trackback/id/tr641801271
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
1. ábra. Kereszt alakú szkíta tegezveret Erdélyből a székely rovásírás néhány jelének megfelelőjével (fotógrafika)
Előbeszéd
Az erdélyi szkíták régészeti emlékein joggal találjuk meg a székely írás jeleinek megfelelőit. A szkíta emlékeken mindenütt hasonló jelekre bukkanunk, nem lehet ez másképpen a székelyek által megőrzött ősírásnak nevet adó székelyek földjén sem.
A székely rovásírás név egyébként újabb keletű "tudós" elnevezés, amely ama hazug finnugrista álláspont köztudatba plántálását volt hivatott támogatni, miszerint a székely egy eredetileg török nyelvű nép lenne, amely az írását is a törököktől vette át. Természetesen ma már egyik nézet sem tartható. A székelyek sohasem voltak törökök, a székely írást pedig a magyar nyelv számára találták fel a kőkorban. A székely rovásírás elnevezés azonban a nyakunkon maradt, ezért azt másképpen kell értelmeznünk: arra utal, hogy a székelyek mentették meg a feledéstől ezt az ősi írást. Amikor azonban ezt a szkíta emléket olvassuk el, emlékezhetünk rá, hogy eredetileg (még az 1500-as években is) szkíta írásnak neveztük.
Egyébként a székely nevet többen tartják a szkíta név leszármazottjának (mindegyik az szk mássalhangzós csontvázat tartalmazza). A daha szkíták adták Erdély Dácsia nevét - amelyben mintha a hun Da Xia királyság neve jelenne meg. De ezek csak mellékes megjegyzések, amelyeket előbeszédként bocsátottunk közre.
A fenti szkíta kereszt a "d", a "ly", a "j" és az "s" rovásjelek megfelelőiből épül fel, azonban esetünkben nem betűkről, hanem szójelekről van szó. Erre utal, hogy a jelek láthatóan nem alkotnak alfabetikusan összefüggő szöveget. Az összefüggésük más jellegű: mindegyik az Isten valamelyik jelzőjét jelöli. Az elhelyezésükből nyilvánvaló, hogy a kereszt az Isten nevét, a rá helyezett kisebb jelek pedig az Isten jelzőit jelölik.
A lelet a Bukaresti Történeti Múzeumban a 16125. leltári számot viseli.
A Hallstatt korból való, a súlya 83.87gr, a lelőhelye Armăşoaia falu, Vaslui megyében.
A múzeumi leírás szerint ez egy kereszt formájú rátét, domború díszítménnyel. A kereszt három rövid szára rendkívül stilizált sasfejet ábrázol. A központi gyürüben mértanosított agyaras ragadozó nyitott szája latható, a farkát a feje fölé emelve. A kereszt hosszú szárán három „sisak” (?) formájú domború diszítmény található.
A Hallstatt korból való, a súlya 83.87gr, a lelőhelye Armăşoaia falu, Vaslui megyében.
A múzeumi leírás szerint ez egy kereszt formájú rátét, domború díszítménnyel. A kereszt három rövid szára rendkívül stilizált sasfejet ábrázol. A központi gyürüben mértanosított agyaras ragadozó nyitott szája latható, a farkát a feje fölé emelve. A kereszt hosszú szárán három „sisak” (?) formájú domború diszítmény található.
Mit tehetünk hozzá e "szakszerű" leíráshoz? Nos, ilyen magyarázatokra képes egy analfabéta (akarom mondani, egy átlagos képességű régész, nyelvész és történész), aki még csak nem is hallott a székely írás jeleiről és azok előzményeiről.
2. ábra. A szkíta kereszt fényképe, amely alapján a fenti fotógrafikát készítettem a jobb érthetőség kedvéért
3. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez közepén lévő keresztet az akadémikus "tudomány" - székely jeleket és magyar ősvallást nem ismerő - szaktekintélyei rendszerint keresztény keresztként határozzák meg, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a tarsolylemezen további székely rovásjelpárhuzamok is találhatók, az ábrázolás képszerkezete pedig (a lyukas törzsű fa hasadékában megjelenő istenjelkép) egy jellegzetes ősvallási ábrázolási forma
4. ábra. A székely írás "d" (Du/Dana) jele a homoródkarácsonyfalvi feliratból
A legnagyobb szójel maga a kereszt, ez lehet ezek szerint a szkíta isten neve. A kereszt alakú székely rovásjel "d" hangértéke alapján "d"-vel kezdődő istennévre gondolhatunk. Erdélyben ma is ismerik a "Dana verjen meg" mondást; a krónikáinkban pedig Du isten neve maradt meg (az Enedubeliánus névben). Ezek, vagy ezekhez hasonló istennév jele lehetett a szkíta kereszt. Az ókorban az istennevek gyakran kezdődnek "d"-vel, vagy "t"-vel, e két rokon hanggal (pl: latin deus "isten"; etruszk Tin "a főisten neve, kínai tien "ég, isten").
Ellene szól e következtetésünknek a kortárs Herodotosz, aki szerint a szkíták napistenét (s ez esetben - mint alább látni fogjuk - a napistenről lehet szó) Ojtoszürosznak hívták (vö. sumer-akkád: Utu sar, magyar: Üdő úr!). Azt persze feltételezhetjük, hogy a szkíták több néven is tisztelték a napistent, s ezek Közül Hérodotosz csak az egyiket hagyta ránk.
5. ábra. A székely írás "ly" (lyuk) jele Bél Mátyás ábécéjéből
Lyuk
A szkíta isten legfontosabb jelzője - a központi elhelyezés miatt gondolhatunk erre - lehet a körbe zárt pont is, amely a székely "ly" (lyuk) rovásjel megfelelője.
Ez egy napjelkép, mert a Napot, vagy a napistent minden jó forrásának tekintették. A hasonló formájú jel a sumer írásban is a "kút, forrás" jele, míg az egyiptomiban és a kínaiban a Nap szójele. Számunkra elsősorban azt mondja ez a jel, hogy e kereszt a napisten jelvénye volt.
Másodsorban egyéb feltételezések is megengedhetők.
Például a kereszt lehet az Éden négy folyójára emlékeztető jelkép (vö. Duna, Don, Dnyeper stb!), amelyre azért tették az Isten jelzőinek szójeleit, mert a szkíták (mint arról egy korabeli görög forrás tájékoztat) a folyóikat a folyók istene miatt tisztelték.
6. ábra. A székely írás "j" (jó) jele Kájoni János ábécéjéből
Jó
Az isten másik fontos jelzőjét a kereszt három pontján is elhelyezett kacskaringó alakú szójel jelölheti. Ez a székely "j" (jó) rovásjel megfelelője. Az Istennek ma is a leggyakrabban használt jelzője. Ipolyi Arnold szerint még az őshazából hoztuk magunkkal (de persze ehhez ma már hozzátehetjük, hogy még a szkíta korban, vagy a paleolitikumban). A jósazvunk megfelelőjét a Közel-Kelettől Kínáig ismerték és mindig jelentős vallási műszóként szolgált (pl. a sémi Jahve "javas" nevében). Nem vakmerő az a feltételezés, hogy a közbülső területeken élő és feltehetően közvetítő és kultúraterjesztő szerepet játszó szkíták is ismerték.
7. ábra. A székely írás "s" (sarok) jele Kájoni János ábécéjéből
Sarok
A harmadik jelzőt a kereszt alsó végén olvashatjuk el. Ez három egymás fölé helyezett "s" (sarok) rovásjelből áll, a világoszlop egyik jellegzetes ábrázolása. Találunk ilyet a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor lábain is, meg hun régészeti emlékeken is. Ez a három elemi jelből álló változat még szójel. Arra utal, hogy a szkíta isten azonos lehet Heraklésszel, a szkíták ősapjával. Heraklész jelképét eleink a kőkor óta a világmodellek sarkaira tették, mert hitük szerint ott érintkezett egymással a Föld és az ég (a világoszloppal azonosnak tekintett Heraklésznek köszönhetően). A magyar sarok szó Heraklész nevével genetikusan rokon.
8. ábra. A budapesti hun jelvény (vagy fibula) alján hasonló "sarok" szójel olvasható, mint a szkíta kereszten
9. ábra. A 7500 éves, magyarul elolvasható szentgyörgyvölgyi tehénszobor "sarok" szójele (a tehénszobor a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán megtekinthető)
Utószó
Jellegzetes, szójelekkel írt archaikus írásemléket olvastunk el, amelyen felismerhető a hasonló írásemlékek minden szépsége és olvasatának majd minden nehézsége. Például nem lehetünk bizonyosak abban, hogy az elolvasott szkíta szójeleket a szkíták pontosan így olvasták ki. A hangalak pontos rögzítésére egy szójel esetében nem mindíg számíthatunk (gondoljunk a kínai írással rögzített idegen szavak esetében sorozatosan tapasztalt hangzósítási nehézségekre). Az ősvallási és nyelvi párhuzamok, valamint a képi tartalom azonban megerősítik az olvasatunkat.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy jól értjük a kereszt jelentését; amint az is valószínű, hogy a hangzósítás terén is értünk el eredményeket (például a görög Heraklész és a magyarsarok szó összecsengése ad okot a hangalak feltárhatóságára vonatkozó reményre).
***
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://rovasiras.blog.hu/api/trackback/id/tr641801271
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.