A székely írás egyik "k" betűjét (pontosabban szótag-, vagy szótagcsoport-jelét) mutatom be e cikkben.
1/a. ábra. A székely írás "ak" (patak) jele a nikolsburgi ábécéből; a hullám alakú jelet függőlegesre állították a rovástechnológia szükségleteinek megfelelően; ennek a jelenek van egy alig eltérő formájú változata a nikolsburgi ábécében, amelyik általában az "ü", itt a nikolsburgi jelsorban azonban az "ö/ő" betűnket jelöli - ezek az utóbbi alakok az ügy "folyó" szavunk jeléből keletkeztek
A székely rovásírás "k" jelei
A székely rovásírásnak több "k" jele van, amelyek tulajdonképpen szótagjelek, vagy szótagcsoport-jelek. Ezek közül kettő (az "ak" és az " ek ") ismertebb, a harmadik (a "kő" szótagjele) nem közismert.
Az irodalom álláspontja megoszlik a tekintetben, hogy a két ismert jelet mikor kell használni. Van aki a szó végén az egyiket, a szó belsejében a másikat használná; míg mások az egyiket a mély, a másikat a magas hangrendű szavakban alkalmaznák. A rovásírásos emlékeinken ellenőrízhető gyakorlat egyik elméletet sem támogatja, mert egyik rendszerhez sem igazodnak. Ezért lehetséges, hogy az eredeti rendszer valamilyen másik elven épült fel, vagy már kikopott a használatból és felismerhetetlenné vált.
Ez a rendezetlen állapot törvényszerűen alakul ki akkor, amikor egy korábbi szó-szótagoló írásban háttérbe szorul a szójelek és a szótagjelek használata, illetve ezeket, vagy ezek egy részét a továbbiakban betűként használják.
Az ótürk jelpárhuzamokból levonható írástörténeti tanulságok
Ennek az átmenetnek (akrofóniának) két "k" jelünk esetében is sikerült megtalálni a bizonyítékait az ótürk és a székely írásban.
- A "kő" szójeléből keletkezett a "k" és az "ö/ő" betű.
- Az "ak" szójeléből keletkezett az "a" mellett használható "k", valamint az "a" betű.
Ezek az összefüggések a székely és az ótürk írás kapcsolatát új megvilágításba helyezik. Azt már tudjuk, hogy a székely írás nem származtatható az ótürk írásból (mint azt száz éven keresztül hangoztatták a finnugrista "szakértők"). A finnugrista eredeztetéselmélet kudarcát az okozta, hogy az írásokat csak betűírásként voltak hajlandók tárgyalni és értelmezni, ami szükségképpen vezetett tévútra. Ezek az írások szó- szótagoló rendszerekként szolgáltak egykor s a rokonságuk is így érthető csak meg. Ebben az esetben belátható, hogy az ótürk és a székely írás kialakulásának folyamata hasonló jellegű volt és ezt a két írást valamilyen rokonság jellegű kapcsolat fűzheti egymáshoz - sok más, például a hettita hieroglif (luwiai) és a kínai írással való rokonság mellett.
Ez az írástörténeti folyamat (amely a szójelekből betűket hozott létre és amely a székely és az ótürk írások összevetésére kényszerít bennünket) a hun történet kereteiben és környezetében zajlott le az időszámításunk kezdetét követő és megelőző évezredekben.
A székely "ak" használata a klasszikus székely írásban
Thelegdi János így írja le az általa ismert két székely "k" közötti különbséget a Rudimentac. művében:
" Miben különbözik az 
és 
az ?
Semmiben sem különböznek azon kívül, hogy a szavak elején és végén, ha a magánhangzó következik utána, kényelmesebben használható és a szó végén mindig megrövidíttetik."
E talányos mondatok lehetőséget adnak több eltérő értelmezésre is.
Thelegdi az alábbi példákkal illusztrálta a jel használatát:
1/b. ábra. Thelegdi János példái az "ak" jel használatára; mindkét esetben (tulajdonképpen feleslegesen, de a hettita ékírásban esetenként tapasztalható gyakorlathoz hasonlóan) kiírta az "ak" jel mellé az "a" betűt is
A példáiból nyilvánvaló, hogy ezt a "k" betűt az "a" előtt, vagy után lehet használni - akár az ótürk írásban is. Ez azt jelentheti, hogy ez a "k" eredetileg az "ak" szójele volt.
A székely "ak" alakváltozatai és párhuzamai
1/c. ábra. Szemerey Zsolt táblázata a székely "ak" klasszikus székely írásban való előfordulásairól; ugyanaz a két (Z-hez és N-hez hasonló) formai változat fordul elő itt is, mint amelyiket az ótürk írásból alább bemutatunk
Nem csupán a székely rovásírás ismert emlékein találjuk meg az "ak" jelet, hanem távoli írásrendszerekben, régészeti leleteken, valamint a népi alkotásokon is. Az 1993-ban elvégzett valószínűségszámítás szerint ezek nem véletlen egyezések, hanem a jelek genetikus (származási) kapcsolatának bizonyítékai. Az ibér írás hasonló jele tokona a székely írás "ak" jelének és az inka ruhamintán található jelnek is. Ezt a tényt csak egy kőkori írás világméretű elterjedésével lehet magyarázni. Ennek az írásnak a jelei az ősvallás jelkészletéből származtak és az ősvallás legfontosabb témáit illusztrálták. A fennmaradt ábrázolásokon ezek az ősvallási összefüggések felismerhetők és segítségükkel - felhasználva az összehasonlító vallástörténet ismert adatait - az ősvallás egyes elméleti tételeit is megérthetjük.
1/d. ábra. Az "ak" jel barokkos alakváltozata az énlakai rovásírásos mennyezetkazettán az ecsettel való festésnek köszönhető; ugyanúgy jelentést hordoz, mint a fenti nikolsburgi jel, csak egy világmodell részét képezi és a kőkori eredetű világelképzelés egyik elemét (az óceánt, vö. Ókeanosz!) jelképezi
1/e. ábra. Egy kirgiz szőnyeg "ak" jele a felülnézeti világmodell keretéből szintén az óceán jelképe
1/f. ábra. A csornai hun szíjvég "ak" szójele egy szembőlnézeti világmodell (egy magas kő formula) központi jele, amely az Istennel azonosított Tejútra utal
1/g. ábra. Az ótürk írás "a" betűje Doblhofer nyomán; a jel hangalakja keletkezhetett a hunoktól átvett "ak" szójelből egy szabályos akrofónia során
1/h. ábra. Az ótürk írás egyik "k" jele, amelyet "a" előtt és után használtak (Simon Péter nyomán); ez a "k" jel egy eredeti "ak" szójelből keletkezhetett a fenti ótürk "a" jellel egyetemben jelhasadással
1/i. ábra. Az Isszik-kurgánban talált feliratos szkíta ezüstcsésze egyik jele
1/j. ábra. Az ibér írás "z" betűje; a hangalak eltérése arra utal, hogy az "ak" (Ókeánosz, patak) szóértéket lefordították idegen nyelvre, vagy másik (rokon értelmű, pl. a zivatar) szóval helyettesítették (vö. az indiai mitológiában Szavitar isten ismeri a folyók forrását!)
1/k. ábra. Kínai jel a Kr. e. 4800 - 4200 közötti Yang shao kultúrából; a sztyeppén és Szibériában a kőkor óta ismert jelet ekkor már átvették a kínaiak is, akiket ezekben az évezredekben az írástörténeti és régészeti megfontolások alapján egészen a Xia dinasztia bukásáig a hunok, vagy a hunok ősei (vélük rokon sztyeppi népek) civilizálhattak
![]()
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
-
Horváth Iván (ELTE): Módosították-e a humanisták a székely rovásírást?
-
Horváth Iván (ELTE): A teljes tagadás álláspontja kihalt
-
Horváth Iván (ELTE): A honfoglalóknak lehetett éppenséggel saját írásrendszerük is
-
Ártatlanok hülyítése rovásverseny címén Székelyudvarhelyen
-
A banai honfoglaláskori aranyozott ezüstdísz olvasata
A bejegyzés trackback címe:
https://rovasiras.blog.hu/api/trackback/id/tr111796431
Kommentek:
1/a. ábra. A székely írás "ak" (patak) jele a nikolsburgi ábécéből; a hullám alakú jelet függőlegesre állították a rovástechnológia szükségleteinek megfelelően; ennek a jelenek van egy alig eltérő formájú változata a nikolsburgi ábécében, amelyik általában az "ü", itt a nikolsburgi jelsorban azonban az "ö/ő" betűnket jelöli - ezek az utóbbi alakok az ügy "folyó" szavunk jeléből keletkeztek
A székely rovásírás "k" jelei
A székely rovásírásnak több "k" jele van, amelyek tulajdonképpen szótagjelek, vagy szótagcsoport-jelek. Ezek közül kettő (az "ak" és az " ek ") ismertebb, a harmadik (a "kő" szótagjele) nem közismert.
Az irodalom álláspontja megoszlik a tekintetben, hogy a két ismert jelet mikor kell használni. Van aki a szó végén az egyiket, a szó belsejében a másikat használná; míg mások az egyiket a mély, a másikat a magas hangrendű szavakban alkalmaznák. A rovásírásos emlékeinken ellenőrízhető gyakorlat egyik elméletet sem támogatja, mert egyik rendszerhez sem igazodnak. Ezért lehetséges, hogy az eredeti rendszer valamilyen másik elven épült fel, vagy már kikopott a használatból és felismerhetetlenné vált.
Ez a rendezetlen állapot törvényszerűen alakul ki akkor, amikor egy korábbi szó-szótagoló írásban háttérbe szorul a szójelek és a szótagjelek használata, illetve ezeket, vagy ezek egy részét a továbbiakban betűként használják.
Az ótürk jelpárhuzamokból levonható írástörténeti tanulságok
Ennek az átmenetnek (akrofóniának) két "k" jelünk esetében is sikerült megtalálni a bizonyítékait az ótürk és a székely írásban.
- A "kő" szójeléből keletkezett a "k" és az "ö/ő" betű.
- Az "ak" szójeléből keletkezett az "a" mellett használható "k", valamint az "a" betű.
Ezek az összefüggések a székely és az ótürk írás kapcsolatát új megvilágításba helyezik. Azt már tudjuk, hogy a székely írás nem származtatható az ótürk írásból (mint azt száz éven keresztül hangoztatták a finnugrista "szakértők"). A finnugrista eredeztetéselmélet kudarcát az okozta, hogy az írásokat csak betűírásként voltak hajlandók tárgyalni és értelmezni, ami szükségképpen vezetett tévútra. Ezek az írások szó- szótagoló rendszerekként szolgáltak egykor s a rokonságuk is így érthető csak meg. Ebben az esetben belátható, hogy az ótürk és a székely írás kialakulásának folyamata hasonló jellegű volt és ezt a két írást valamilyen rokonság jellegű kapcsolat fűzheti egymáshoz - sok más, például a hettita hieroglif (luwiai) és a kínai írással való rokonság mellett.
Ez az írástörténeti folyamat (amely a szójelekből betűket hozott létre és amely a székely és az ótürk írások összevetésére kényszerít bennünket) a hun történet kereteiben és környezetében zajlott le az időszámításunk kezdetét követő és megelőző évezredekben.
A székely "ak" használata a klasszikus székely írásban
Thelegdi János így írja le az általa ismert két székely "k" közötti különbséget a Rudimentac. művében:
" Miben különbözik az és az ?
Semmiben sem különböznek azon kívül, hogy a szavak elején és végén, ha a magánhangzó következik utána, kényelmesebben használható és a szó végén mindig megrövidíttetik."
E talányos mondatok lehetőséget adnak több eltérő értelmezésre is.
Thelegdi az alábbi példákkal illusztrálta a jel használatát:
1/b. ábra. Thelegdi János példái az "ak" jel használatára; mindkét esetben (tulajdonképpen feleslegesen, de a hettita ékírásban esetenként tapasztalható gyakorlathoz hasonlóan) kiírta az "ak" jel mellé az "a" betűt is
A példáiból nyilvánvaló, hogy ezt a "k" betűt az "a" előtt, vagy után lehet használni - akár az ótürk írásban is. Ez azt jelentheti, hogy ez a "k" eredetileg az "ak" szójele volt.
A székely "ak" alakváltozatai és párhuzamai
1/c. ábra. Szemerey Zsolt táblázata a székely "ak" klasszikus székely írásban való előfordulásairól; ugyanaz a két (Z-hez és N-hez hasonló) formai változat fordul elő itt is, mint amelyiket az ótürk írásból alább bemutatunk
Nem csupán a székely rovásírás ismert emlékein találjuk meg az "ak" jelet, hanem távoli írásrendszerekben, régészeti leleteken, valamint a népi alkotásokon is. Az 1993-ban elvégzett valószínűségszámítás szerint ezek nem véletlen egyezések, hanem a jelek genetikus (származási) kapcsolatának bizonyítékai. Az ibér írás hasonló jele tokona a székely írás "ak" jelének és az inka ruhamintán található jelnek is. Ezt a tényt csak egy kőkori írás világméretű elterjedésével lehet magyarázni. Ennek az írásnak a jelei az ősvallás jelkészletéből származtak és az ősvallás legfontosabb témáit illusztrálták. A fennmaradt ábrázolásokon ezek az ősvallási összefüggések felismerhetők és segítségükkel - felhasználva az összehasonlító vallástörténet ismert adatait - az ősvallás egyes elméleti tételeit is megérthetjük.
1/d. ábra. Az "ak" jel barokkos alakváltozata az énlakai rovásírásos mennyezetkazettán az ecsettel való festésnek köszönhető; ugyanúgy jelentést hordoz, mint a fenti nikolsburgi jel, csak egy világmodell részét képezi és a kőkori eredetű világelképzelés egyik elemét (az óceánt, vö. Ókeanosz!) jelképezi
1/f. ábra. A csornai hun szíjvég "ak" szójele egy szembőlnézeti világmodell (egy magas kő formula) központi jele, amely az Istennel azonosított Tejútra utal
1/g. ábra. Az ótürk írás "a" betűje Doblhofer nyomán; a jel hangalakja keletkezhetett a hunoktól átvett "ak" szójelből egy szabályos akrofónia során
1/h. ábra. Az ótürk írás egyik "k" jele, amelyet "a" előtt és után használtak (Simon Péter nyomán); ez a "k" jel egy eredeti "ak" szójelből keletkezhetett a fenti ótürk "a" jellel egyetemben jelhasadással
1/i. ábra. Az Isszik-kurgánban talált feliratos szkíta ezüstcsésze egyik jele
1/j. ábra. Az ibér írás "z" betűje; a hangalak eltérése arra utal, hogy az "ak" (Ókeánosz, patak) szóértéket lefordították idegen nyelvre, vagy másik (rokon értelmű, pl. a zivatar) szóval helyettesítették (vö. az indiai mitológiában Szavitar isten ismeri a folyók forrását!)
1/k. ábra. Kínai jel a Kr. e. 4800 - 4200 közötti Yang shao kultúrából; a sztyeppén és Szibériában a kőkor óta ismert jelet ekkor már átvették a kínaiak is, akiket ezekben az évezredekben az írástörténeti és régészeti megfontolások alapján egészen a Xia dinasztia bukásáig a hunok, vagy a hunok ősei (vélük rokon sztyeppi népek) civilizálhattak
Ajánlott bejegyzések:
-
Horváth Iván (ELTE): Módosították-e a humanisták a székely rovásírást?
-
Horváth Iván (ELTE): A teljes tagadás álláspontja kihalt
-
Horváth Iván (ELTE): A honfoglalóknak lehetett éppenséggel saját írásrendszerük is
-
Ártatlanok hülyítése rovásverseny címén Székelyudvarhelyen
-
A banai honfoglaláskori aranyozott ezüstdísz olvasata
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
